A fa.
(Jutkának)
Minden nap mikor elmegyek a házad elôtt,te az ablakban könyökölsz és nézel engem.
Figyelsz.Mikor tekintetûnk találkozik egy sejtelmes mosolyt küldesz felém,mit én nem szoktam viszonozni,mert félek tôled.Vonzasz és én félek ettôl a vonzalomtól,mert én egy kapcsolatól mindent akarok.
Nem gondoltam volna,hogy elvárásaimat valaha el fogóm mondani neked.Arra meg végképp nem,hogy Te igent mondj.Miközben ezeket a sórokat írom Te a másik szobában vársz reám.Mivel elmondásod szerint,született mazochista vagy.Szolgálni akarsz engem és akarod,hogy szigorú nevelésel.illemtudó szolgát neveljek belôled.
Igyekezni fogok szigorú lenni hozzád de ugyan akkor akarom,hogy érezd,hogy te nô vagy én pedig férfi.A szoba felé megyek és kinyitóm az ajtót:Fehér kimonó van rajtad és térdelsz.Leülôk a fotelbe és figyelek.Fejed lehajtva,kezeid hátra téve.Várakoztatlak és közben barátkozom nôies alakodal.Csettintek az újjamal.
-Parancsoljon uram.-mondod.Intek a kezemel,hogy állj elém.Elém állsz és megint lehajtod a fejed.
-Vedd le a kimonót!-parancsolóm és te engedelmeskedsz.Meztelenûl állsz elôttem,
kezeid viszont reflexszerûen szemérem tested elé teszed.
-Neveletlen vagy szolga!Hogy merészeled eltakarni testrészedet úrad elôl?Azonnal emeld kezeid a tarkódhoz!Borzalóm!!!Borotválatlan picsával állsz ide elém?!
-Bocsánat uram de nem kérte,hogy borotváljam le.-mentegetöztél.
-A feleselésedet sem kértem!Ezért fel adóm a leckét,most forogj egy kicsit,látni akarlak mindenûtt!Kicsit határozatlanúl forogtál egyet,majd megálltál.
-Jaj,ugy látóm,hogy csak halmozod a büntetést.Elsô bûnöd az,hogy nem takarhatód el elôlem egy testrészedet sem.Második bûnöd az,hogy szolgaként csak fejeden lehet haj ott is mindig megmosva és vagy befonva vagy copfba kötve.Elvégre nem a kurvám vagy hanem a szolgám.A körmödet nem festheted!A tisztaság illatát akarom rajtad érezni!Har-madik nagy bünôd amiért perceken belûl szenvedni fogsz,talán a legsú-lyosabb.Parancsaimat nem értelmezni,hanem teljesiteni kell.Mikor azt mondom,hogy forogj,akkor te addig forogsz míg azt nem mondóm,hogy elég.Szóval ugy egyben fel-számolva húszat kapsz a farodra,mit hangosan számolni fogsz.A büntetés alatt bokádat fogod,farodat kinyomod.Nem sírhatsz!Míg kiválasztóm a büntetéshez az eszközt,addig vedd fel a kért poziciót!-szólt az ítéletem.Te fel is vetted a kért poziciót.
-Nagyon neveletlen szolga vagy!Szijjal akartalak elverni de mivel nem köszönted meg büntetésed húsz vesszôt kapsz.
-Köszönôm uram!-mondtad bokádat fogva,várva a büntetést.Nyers,zöld faág volt vagy másfélujnyi vastag mit a nevelésedre választóttam.A hátadnál megálltam és élveztem a pillanat örömét mit tested látványa adótt.Szép farodat megsímitóttam elôbb kezeimel majd a vesszôvel érintettem és le adtam az elsô ütést.
-Ahhhhh.-sikitóttad.Pedig ezt még nem is szántam fájdalmasnak.
-Nekem ne hisztiz,hanem számolj!-parancsoltam reád.Megint várattalak,közben suhog-tattam a vesszôt,elvégre ha nekûnk közôs jövônk lesz akkor meg kell barátkoz evvel a hanggal.Farodat néztem,egy halvány rózsaszín csík jelezte,hogy síkitásod nem volt alaptalan de ez a csík erotikus érzelmeket ébresztett irántad.Meg kivántalak.Birtokolni akartalak.Kegyetlenûl!
-Egy,áhh..Kettô ááh,Három huu……és erôteljes csattanások töltötték be a szobát mit a te fájdalmas számolásod és tested remegése követett.-Tízenkettô áhh,áhhh,és kapkodtad a fejed.Mivel gyönyörkôdni akartam a farodba,melyen a csíkok mentén tûzpiros duzza-dások ékeskedtek,pihenést engedélyeztem.A látvány nekem erotikus élmény volt és ezt tudatni akartam veled,ezért levetköztem.A férfiaságom keményen állt,hogy birtokolja-lak.Nekem viszont elveim vannak,szeretem a hosszú elôjátékot.A vesszôt megsuhugtattam a levegöbe.Felkaptad a fejed és farod bekeményitetted,pedig még nem ütöttem.Feszülô férfiaságomal érintettem farodon duzzadó csíkokat.Combjaim testedhez feszülve még most is selymesnek találta azt és leírhatatlanúl vonzónak.Már volt sejtésem mit fogok veled csinálni a vesszôzés után.Hátráltam egy lépést és folytat-tam vesszôzésed.
-Tízenegy-visitóttad,elfelejtve azt,hogy tizenkettônél hagytuk félbe a nevelésed.Ugy éreztem,hogy akár a fájdalom vagy bármi miatt felejtetted el a helyes számolás sorát,emlékezetessé kell tegyem ezt a vesszôzést.Igy erôteljes ütések sorozata következett.A tízenhetedik vesszô után,kegyelemért könyörögtél.Természetesen nem könyörûltem rajtad,elvégre avval dicsekedtél,hogy született mazochista vagy és,hogy fizikai fájdalomal nem lehet megtörni a te akaratod de igazán vágytam arra,hogy meg-
sebbezelek.Farod tûzpiros volt és duzzadt de még nem folyt a vér.
-Tizennyolc!-orditóttad térdre estél és könyörögni probáltál,viszont én megcéloztam az egyik duzzadásod igy leadva a tízenkilencedik vesszôütést.Izzadt voltál kimerült,tény-legesen szenvedtél és farodon az utolsó ütés nyomában szivárgótt a vér.Csodás nô vagy,
állapitóttam meg,mert kibirtad sírás nélkûl és a levelezésünkben megírt jelszó kimondását kerülted.A húszadik ütést a farod alá a combodra irányitóttam.Nagyon vonzottál és kiván-tam érezni tested ízzét.
-Szolga,állj elém!-parancsoltam és te engedelmeskedtél.Néztelek.Tested izzadt volt és elgyötôrt.
-Tedd a kezeid a tarkódra!-felvetted a kért testtartást.Eléd térdeltem és köldökôd szaglásztam.Kezeimel szét nyitóttam lábaid és kelyhedbe kóstoltam.Meglepetésemre böségesen nedves voltál,igy azt a következtetést vontam le,hogy te ténylegesen ma-zochista vagy és szeretem nedved ízét.Most jól kinyalnálak de mivel nem vagy lebo-rotválva nem tehetem mert a játékszabály betartása engem is kötelez.Nyelvemel kicsit játszók a csiklódal,melynek egyre határozotabb a formája és egyre jóbban érzem rajta tested súlyát.Kéjjesen sóhajtasz.Értelek épp ezért félbehagyóm tested izlelését.Ma csak
kielégületlen vágyunk lehet,mely ösztönözhet újabb szeánszra.Eléd állok.Szemedbôl kiolvasom,folytatást akarsz.Reménykedsz.Az elôkészitett selyem zsinórt kezembe veszem és csuklóid köré csavarom majd rögzitem a plafonból kiálló kampora.Tested enyhén megfeszûl,majd lábújjaidra kényszeritlek.Engedelmes vagy,nem tiltakozól.
-Most mit érdemelsz szolga?-kérdezlek,hogy válaszodból megértsem gondolatod.
-Uram neveléséért vagyok itt.-feleled,kicsit bizonytalanul.Egy hosszabb szijjat csavarok a kezem köré.Figyelsz.Tudod,hogy pillanatok mulva,újabb nevelésben foglak részesiteni.A hátadhoz sétálok,váratlak miközben gyönyörködôk kifeszitett testtartásodba.Farodon már megalvadt a vér.A hátadra fogsz most kapni de nem akarlak megsebezni.Egész közel me-gyek hozzád.A szijjal simogatóm az oldalad.Nyakadon izzadsácseppet látok,lenyalom, kellemesen sós íze van.Szivni kezdem a nyakad míg nem érzem véred ízét.Izgatótt le-szel,azt hiszem élvezed,hogy megkivántam a tested.Kicsit távolodóm tôled és három szijütést adók a hátadra.Nyögésed inkább kéjes mint fájdalmas.
-Mit mulasztóttál el?-kérdésem nem érted mert hallgatsz.Lassan körbe járlak és megállok elôtted.Kivánlak.Igen ez egy tiszta érzés.Szerelmes vagyok és szerelemre csábitsz,pedig ki vagy feszitve.Egy érzést nem lehet elnyomni?-Kérdem magamtól,miközben ajkamal közelitek ajkadhoz.És te szenvedélyel szivod a nyelvem,szenvedélyel csókolsz.Meg-szoritóm a melled,nem sikitsz.A némaságodal,törékeny nôieségedel igázól le.Megha-rapóm a melled,akaróm,hogy fájdalmadal elhárits magadtól de te jól tûrôd a fájdalmat.
-Szeretlek uram!-sutogód és érzem,hogy öszinte a vallomásod.Nem mondóm de én is szeretlek.El kellene,hogy zavarjalak,igy mesztelenûl,hogy szégyenkez.Nehéz a szivem és erôs a merevedésem,nagyon kivánlak.Nem tudok tovább elôtted állni,a hátadhoz állok.
Nagyon közel.Kemény vesszôm,meggyötôrt farodhoz nyomodik.Lüktetést érzek.A fájdalom és vágy egyûtt lüktett.Melledet megmarkolom,hol gyöngéden,hol erôsen szori-tóm.Csókolom a tarkódat,hallom szaporább szuszogásod.A szijjal puncidra ütôk.Nem erôset,épp csak csattan.
-Erösebben!-könyörögsz.-Habár kifeszitettelek mégis érzem a tested súlyát,illatát.
Megharapóm a válladat és puncidat csapkodóm a szijjal.Érzem,hogy határvonalhoz értünk mindketten,és csúcsra nem érhetünk!Most nem!Meglazitóm a zsinórt és kimegyek a szobából.Szenvedek.A hiányod miatt.A konyhába megyek és fözôk magamnak egy kávét.Miközben a presszóban kotyog a kávé az elôszobába hallom lépteid,majd ez is megszünik az ajtó csukodásal.A szobába megyek és ôreg <Dell>-em kutatóm.Nincs üzenetem,még reklám sem.A kávét lassan kortyolóm.Várakoztatsz.You have 1 message!-villóg a postaládám.Te írtad a levelet.Játszók a gondolatal,töröljem le.
Egy kapcsolatól én mindent akarok,csak nem akarok függni a kapcsolatól.Kinyitóm a levelet.
<Köszönôm Uram ezt az estét.Gyönyôr volt szenvedni az ôn kezébe.Hasalva írom Uramnak ezt a levelet mert faromra nem tudok ülni,mégis azt mondóm az ôn hiánya jóbban fáj.Félek megkérdezni.Uram mit gondol?Elfogad szolgának?Boldogá tudom-e tenni?Alázatos szolgája>
Mit gondolok?Gyümölcsfám vagy.Igen nedved íze is kicsit kesernyés mint a barack.
Féltelek magamtól nem a szenvedés miatt mit a szeánsz alatt kiosztók,hanem az illuzió miatt,hogy azt gondolod értelmet adók szenvedés igényednek.Mert urad vagyok figyel-meztetlek.:A gyönyôr a lét egyetlen jutalma.Nem biztos,hogy a lét kinek szolgái vagyunk valamennyien kik élünk,jutalmaz!
