(A játék)
(2)
A konyhában takarítsz.Zavar,hogy nem törödôl velem.Igy felderitô útra megyek,hogy lássam mi fontosabb neked.A tûzhelyen képzödôtt kávényom felé vagy hajolva és nagyon lelkiismeretesen probálod tisztára pucolni.Élvezem a mozgásod és az öltözeted is.A ruhád rövid és zsírfoltos.Elmegyek melletted de nem anélkûl,hogy ne símitsak végig faradon.
-Hagyj!Egy kávét nem tudsz kifözni anélkûl,hogy ne pecsételd össze.Nekem meg itt hagyod,hogy pucoljam,pedig már annyiszor megkértelek,hogy töröld fel.Mindig oda kell égetni!?-zsörtölôdsz.Élvezem,hogy mérges vagy reám.
-Még maradt egy kevés kávé,ha gondolod megoszthatóm.-ajánlom.Szemedbe hulló hajad karodal probálod hátra simitani.Ingerülten feleled:
-Nekem elég az odaégett foltótt elpucolni!A maradék kávét kitöltôm a csészémbe és a”mikróba”teszem,hogy melegitsem.
-Ha lehet kend össze azt is.-gúnyulodsz de engem nem zavar.Helyet foglalok és mint szinházi jelenetet,szemlélem ahogy pucolod a foltot.Meg probálok néhány reklám rímmel.”Ha a brifet használja/tiszta lesz a konyhája...”-tudom,hogy bosszantlak csak az zavar,hogy ezt most nem mondód el.Igen a hangod,a méltatlankodó,szemrehányó hangod akarom.Visszont te úgy teszel mintha ott sem lennék.Igy felállok az asztaltól és a maradék kávéval hátadhoz sétálok.Mozgó tested át ölelem egyik kézel,a másikkal itatni probálak a maradék kávéval és cinikusan közlôm.-Ettôl jobb lesz a kedved,mert ez nem Amaroy.Menekülni probálsz és mivel nem nyitód ki a szád végig folyik rajtad a kávé.
-Engedj! Menj innen!-tiltakozól és megharapod a kezem.Fáj de szeretem,hogy dühödnek hangot adsz.Az üres csészét igyekszem a fogyni nem akaró pecsétre helyezni de nem sikerül mert kétségbeesett menekülésed miatt felborúl.A már szabad kezemmel farodra ütôk.
-Engedj!Most nincs kedvem,játszani!-Oh a kis bestia,mennyire érzi azt is amit én.Persze,hogy játékról van szó.-gondolom és mielôtt újabbat csapnák a farodra megcsókolom a tarkód.
-Engedj kérlek!-mondód szinte síránkozva.Felismerve reális helyzeted,tôlem függ a szabadságod.Az újabb farcsapásra viszont elneveted magad.
-Szeretnék mihamarabb itt végezni.Kérlek...de nem hagyom,hogy tovább mond,megcsókolom az ajkad.Lazitóm a szoritó ölelésem,csókolsz pedig most menekülhetnél.Ruhád alatt érintem a combod.
-Szeretnéd most?-suttogod.Csókolom a nyakad és magamba szívom azt a semmi máshoz nem hasonlitható illatod.
-Most nincs reá idôd,nagyon foglalt vagy.-szellemeskedek.
-Ohhh!-bosszankodól a gúnyolodó megjegyzésemen és megint szabadulni akarsz.Magamhoz szoritlak,kezem lábad közzé feszül.Mindketten élvezzûk ezt a feszülô mozdulatlanságot.Markomban érzem a nedved.
-Rosszalkodtál,elôbb megbüntetlek,bent a szobában.-közlöm a tervem.Elengedlek és a szobába megyek.Tudom,hamar utánam jössz.
